Fedezze fel a világot!

Az ember univerzálisabb lesz, amikor más nyelveket tanul, hiszen minden nyelvnek sajátos világszemlélete van.

„Egy új nyelv megtanulása egyben egy új ablak kinyitását jelenti a világra, nagyobb rálátásunk lesz arra, ami a külvilágból elénk tárul. Az idegen nyelv egy új látószög megismerését jelenti. Ha csak anyanyelvünket ismerjük, egyetlen nézőpontból indulunk ki, gondolkodásunk és észlelésünk csak egyféleképpen képes mozogni, bármilyen gazdag is legyen szüleinktől megtanult anyanyelvünk. Hans-Georg Gadamer filozófus szerint „anyanyelvünk határaival világunk határaihoz érünk el.”

/A nyelvtanulás művészetéről: Hevesi Mihály nyelvtanár, fordító, Waldorf-tanár/

Korai nyelvoktatás Európában – az Európai Unió ajánlásai

2005.11.22-én hozta nyilvánosságra az Európai Közösségek Bizottsága az Európai Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére megfogalmazott közleményét „Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére” címmel.1 A Bizottság ebben a dokumentumban az Európai Unió többnyelvűségi politikájánakcélkitűzéseit három pontban foglalja össze:
  1. a nyelvtanulás ösztönzése és a nyelvi sokféleség támogatása;
  2. az egészséges többnyelvű gazdaság támogatása, és
  3. a polgárok számára az Európai Unió jogszabályaihoz, eljárásaihoz és az uniós információkhoz való hozzáférés biztosítása saját nyelvükön.
Ezeken a területeken az előrelépés nagyrészt a tagállamok felelőssége (mind nemzeti, regionális és helyi szinten), de a Bizottság lehetőségei mértékében mindent megtesz a többnyelvűség-tudat megerősítésére és a különböző szinteken tettintézkedések összhangjának javítására. „A többnyelvű társadalom” c. fejezet nyelvtanulással kapcsolatos részében aközlemény hivatkozik az Európai Unió 2002. márciusában Barcelonában ülésező állam- és kormányfői találkozójára2 ahol megfogalmazódott az egyéni többnyelvűség fokozásának igénye az Unió országaiban illetve az a célkitűzés, hogy hosszú távonaz Unió valamennyi polgára az anyanyelvén kívül legalább két nyelven használhatónyelvtudással rendelkezzen. Ennek érdekében szükség van a idegen nyelvtanulásának korai kezdésére.3
.
Ezzel a korai nyelvoktatás mellett szóló korábbi – elsősorban tapasztalatokon alapuló, de a kutatások által is alátámasztott érvelés mellé, miszerint kisgyermekkorban könnyebben, gyorsabban, eredményesebben zajlik a nyelvelsajátítás mint bármikor a későbbiek során, a 90-es évek közepén egy új, politikailag motivált elem társul, az anyanyelve mellett két idegen nyelvet beszélő európai polgár eszményképe illetve az annak hátterében álló gazdasági és társadalmi szükségszerűség. Tény, hogy a háromnyelvű polgár ideálja társadalmi méretekben leginkább akkor valósítható meg, ha az első idegen nyelv tanulásának kezdete minél korábbi életkorra tolódik.
.
Ezáltal ugyanis nemcsak az az elvárás érvényesül, hogy potenciálisan minden gyermek számára lehetővé válik minimálisan egy idegen nyelv elsajátítása, hanem értékes idő szabadítható fel a második idegen nyelvvel való foglalkozásra. Innen ered a„korai nyelvoktatás” fogalom és kifejezés.
A korai nyelvoktatás napjainkra a nyelvoktatás egyik legdinamikusabban fejlődő színterévé vált. Az „Oktatás és képzés 2010” folyamat keretében létrehozott idegen nyelvekkel foglalkozó szakértői csoport a tagállamok részére készített ajánlásokban a korai életkorban megkezdett nyelvtanulást kiemelt fejlesztési területként jelöli meg.4 Egyúttal hangsúlyozza, és ezzel megerősíti az Európai Közösségek Bizottsága által korábban nyilvánosságra hozott állásfoglalást5, miszerint a korai nyelvoktatás csak bizonyos feltételek mellett lehet eredményes. Ezt támasztja alá az a dokumentum is, amit a Socrates Lingua program keretében 7 ország (Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország és Olaszország) korai nyelvoktatást kutató szakemberei készítettek el abból a célból, hogy áttekintést nyújtsanak a korai nyelvoktatás helyzetéről az Európai Unió országaiban, valamint ajánlásokat fogalmazzanak meg a gyakorlat számára.6
(…)
.
Korai nyelvoktatás Magyarországon – különös tekintettel a 2002-2006 közötti időszakra

Az elmúlt másfél évtizedben az európai események tükrében hazánkban (is) jelentősen megváltozott az idegennyelv-tudás társadalmi megítélése. Megnőtt és jelenleg is tovább nő a nyelvtanulás iránti érdeklődés, amit táplál az az óriási szakadék, ami a társadalom idegennyelv-igénye és a lakosság tényleges nyelvismerete között az elmúlt időszak erőfeszítései ellenére a mai napig tátong. A 2001-es népszámlálás önbevalláson alapuló adatai azt mutatják, hogy az idegen nyelvet beszélők száma a teljes magyar lakosság körében 1960 és 1990 között gyakorlatilag stagnált, és bár a 90-es években több mint kétszeresére nőtt, még így is jelentős elmaradást mutat a legtöbb európai ország mögött.7 Európai összehasonlításban ez azt jelenti, hogy Magyarország a lakosság idegennyelv-tudását tekintve az uniós országok között az utolsó helyen áll.
Az Eurobarometer legfrissebb, 2005. évi felmérése8 szerint az Európai Unió polgárainak fele azt állítja magáról, hogy anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelven is tud társalogni. Ezzel szemben Magyarországon a megkérdezettek jelentős többsége, 71% nyilatkozott úgy, hogy kizárólag csak az anyanyelvén képes kommunikálni.
.
1 Brüsszel, 2005.11.22. COM (2005) 596
2 Barcelonai Európai Tanács, 2002. március 15. és 16., elnökségi következtetések, I. rész, 43.old. In: Az Európai Közösségek Bizottságának közleménye az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére. Brüsszel, 2005.11.22. COM (2005) 596
3 COM (2003) 449: A nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése: cselekvési terv 2004-2006-ra; COM (1995) 590: „Tanítás és tanulás” című fehér könyv

4 http://europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/lang2004.pdf
5 COM 2003/449
6 Ch. Blondin / M. Candelier / P. Edelenbos / R. Jhnstone / A. Kubanek-German / T. Taeschner: Fremdsprachen für die Kinder Europas. Ergebnisse und Empfehlungen der Forschung. Cornelsen, Berlin, 1998 (Englische Fassung bei CILT London, französische Fassung bei De Boeck Universitatsverlag Brüssel)
7
Halász Gábor – Lannert Judit (szerk.):Jelentés a magyar közoktatásról. 2003: OKI, Budapest, 474.old. (534. táblázat: A

magyar népesség nyelvtudása nyelvenkénti bontásban a népszámlálási adatok tükrében, 1960, 1990 és 2001).
( In: KORAI NYELVOKTATÁS A MAGYAR OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN, Dr M. Edit és P. Zoltán 2006 )