A “korai nyelvoktatásról”

Nem korai és nem nyelvoktatás…

Egy lehetőség a kisgyermekek “fogékony életszakasz”-ának kihasználására, a nyelv eszközével történő nevelésre. 

„Nyelvtudásunkat nem csak szókincsünk határozza meg, hanem az is, hogy bennünk lüktet-e a nyelv ritmusa, dallama, hangulata, mentalitása, hogy megszületett-e bennünk a nyelv. És miért csak a kommunikáció először? Mert a nyelv nem a nyelvtanban él, hanem a nyelvtanon túl. /A nyelvtanulás művészetéről: Hevesi Mihály nyelvtanár, fordító, Waldorf-tanár/

Kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása nagymértékben a természetes nyelvelsajátítás folyamataira épül.

“…Az agykutatás mai állása szerint az agy a pubertáskor végéig fejlődik. Eddigre alakul ki az a rendkívül finoman szőtt háló, ami a neuronok összekapcsolódása révén jön létre. Ennek a hálónak a strukturáltsága határozza meg elsődlegesen szellemipotenciálunkat. A pubertáskor után a tanulás elsősorban a meglévő szinapszisok működtetését jelenti, új idegi kapcsolódások ritkábban jönnek létre. Minél később szerzünk meg tehát egy bizonyos tudást, az annál nehezebben rögzül azemlékezetünkben. Ebből az következik, hogy az alapvető kultúrtechnikákat, így az idegen nyelveket is, lehetőleg minél fiatalabb korban kell megismertetni a gyermekekkel.

Magyar kutatónő fejti meg a kétnyelvűség titkát

A Science című neves tudományos lap közölte egy fiatal magyar tudós, dr. Kovács Ágnes Melinda kutatását. Kovács tanulmánya igazolja azt, hogy a nyelvek megkülönböztetése és a több nyelv egyidejű tanulása már azelőtt megkezdődik, hogy a gyerek egyáltalán beszélni tudna.

A kutatónő felfedezését az egész világ megismerhette, mert miután a napokban a Science közölte a tanulmányt, az Associated Press is írt a kutatásról. A hírügynökségi anyag pedig megjárta a mainstream sajtót, többek között a Yahoo News legolvasottabb hírei közé került.