Pedagógiáról

Aktív részvétel, közvetlen tapasztalás!

A gyermeket körülveszi egy ’nyelvi fürdő’,
amely biztonságos környezetben,
szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet.
A korai idegennyelv-fejlesztés legfontosabb jellemzője, hogy tevékenység közben történik. A kisgyermek fő tevékenysége a játék, ezért a nyelvi foglalkozások mindig játékba, értelmes, a gyermek korának megfelelő tevékenységbe ágyazottan jelennek meg. A gyermeki tanulás sokkal kisebb mértékben alapul verbalitáson, szavak megértésén, mint a többi korosztályé. Ezért a gyermek számára a mozgás, cselekvés, az érzékszervekkel való befogadás, a szituációkból való értelmezés mind-mind az értelemteremtést szolgálja. A nyelvi alapkészségek közül a hallás utáni megértés az, amely minden foglalkozáson jelen van. A gyermeket körülveszi egy ’nyelvi fürdő’, amely biztonságos környezetben, szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet. A gyermeknek van ideje feldolgozni a hallottakat, a pedagógus nem követeli az azonnali nyelvi produkciót. Az első időben elég, ha fizikai választ ad az utasításokra. (Például: hámozd meg a banánodat, harapj bele, mosd meg a kezedet, stb.). Ezzel a módszerrel komoly szókincset lehet eljuttatni a gyerekhez, sőt, ellenőrizni is lehet, hogy megértette-e, hiszen a mozdulatai ezt egyértelműen elárulják. Az ének, a zene, a ritmikus mozgás, a tánc, és a mesemondás mind-mind olyan módon segítik hozzá a gyermeket a nyelvi input megszerzéséhez, ami korának megfelelő. A mozgás, a ritmus, a rím élményt okoz. A mesék struktúrája nyelvtől független, ily módon a gyermek a háttér tudására támaszkodva is képes az értelemteremtésre.

Dr. Kovács Judit PhD
Korai nyelvpedagógiai és kétnyelvű közoktatási szakértő
ELTE Tanító és Óvónőképző Főiskolai Kara

Tudtad, hogy a tanulás annál hatékonyabban és eredményesebben megy végbe minél több öröm társul hozzá?

Az örömteli oktatás neurológiája

Judy Willis

Agyi területeken végzett kutatások szerint, amikor a tanulás öröme elszáll, a tanulás maga is véget ér.

A legtöbb gyermek alig várja az óvodát, és boldog izgatottsággal néz az iskolás évek elé. Az óvódás és kisiskolás gyerekek körében még igen gyakori, hogy óriási lelkesedéssel számolnak be mindarról, amit tanultak. Sajnos, az oktatásban ma domináns ismétléseken és sztenderdizált teszteken alapuló oktatás könnyen elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól. Mivel a törvényhozók számára a teszteredmények folyamatos javítása az elsődleges szempont, az oktatási törvények megalkotói gyakran azt a hibás következtetést vonják le, hogy a csoportosan dolgozó, nevetgélő, művészetek, zene vagy tánc terén kreatív diákok nem sajátítanak el valódi elméleti ismereteket. Ennek eredményeként a tanárok gyakran úgy érzik minden áron fegyelmezett légkört kell teremteniük a tanórákon. A gyerekeket tehát szigorúan sorba ültetik, arccal a tábla felé, s elvárják, hogy tankönyveik a megfelelő pillanatban a megfelelő oldalon legyenek nyitva.